„Az álló testhelyzetű hobbi céllövészet alapjai
"
Ahhoz, hogy az otthoni-hobbiszintű- 10 m-es céllövészetben meg legyen számunkra a mindennapi sikerélmény, nem árt, ha egy pár hasznos fogást eltanulunk a versenysport területéről.
A ruházat
A ruházat legyen kényelmes, hobbi szinten nincs különösebb jelentősége. A cipő viszont egy fontos eleme az álló lövészetnek! Az a legideálisabb, ha a cipő sarka legalább 2-3 cm magas, így tudjuk a megfelelő testhelyzetet huzamosabb ideig izomfáradás nélkül megtartani.
A helyes testtartás
- Az ideális testhelyzet mindenkinél más és más, nincs rá egyetemes sablon, ezt csak próbálgatással lehet kikísérletezni. Viszont van egy alap séma, amit illik betartani, ha el is akarjuk találni a céltáblánk közepét! Álljunk terpesz állásba tehát az ábrán látható módon.
Alapelv az, hogy stabilan, izomfeszülés nélkül tudjunk huzamosabb ideig állni és lőni úgy, hogy az maximálisan segítse a találati pontosságunkat. A helyes beállást egy apró trükkel mi magunk is tesztelni tudjuk: célozzunk a lőlapra a töltetlen légfegyverrel. Csukjuk be mindkét szemünket 1-2 másodpercig. Miután kinyitottuk ismét, nézzük meg, hogy az irányzékunk még mindig a célzott ponton van-e (a kezünk apró remegése miatt az valószínűleg nyitott szemmel sem mindig sikerül.), vagy látványosan elvándorolt jobbra vagy balra. Ha ez utóbbi történt, azt jelenti, hogy izomzatunk feszül, nincs egyensúlyi állapotban. Ekkor a hátsó helyzetben lévő lábunkkal korrigálhatunk értelemszerűen kissé jobbra vagy balra ellépve egy kicsit, amíg a megismételt „vakteszt” megfelelő nem lesz.
A légpuskát támasztó kezünk helyes tartása a függőleges szórásra gyakorol jelentős hatást.
Könyökünket támasszuk a csípő tájra az előző ábrán látható módon. A fegyvert próbáljuk úgy tartani, hogy hüvelykujjunk a sátorvason támaszkodjon, míg a mutató-középső és gyűrűs ujjunk az előagyat tartsa. A tartás magasságát itt ujjaink „terpesztésével” tudjuk szabályozni. Ha az előagyat csak simán marokra fognánk, akkor az emberek döntő többségénél egy kényelmetlen, előre görnyedő testtartás lenne az eredmény. Ujjaink alátámasztásával a hiányzó 4-6 cm-t tudjuk így kipótolni. Az előzőekben leírt „vaktesztet” alkalmazhatjuk a kéz-kar helyes tartásának ellenőrzéséhez is. A szükséges korrekciókat elvégezhetjük a testtartásunk, könyökünk vagy ujjaink helyzetének megváltoztatásával is.
A sütő kezünk vállgödrébe szorítjuk a puska tusatalpát úgy, hogy az biztosan,de nem görcsösen tartva stabil helyzetben megálljon, ne csúszkáljon. Gyakori hiba itt, hogy sokan ún. „futó vadlövő”pózban eltartják testüktől vízszintes irányban könyöküket. Ez önmagában semmi problémát nem jelent, de a sokadik lövés után az izomzat fáradása már jelentős hatással lehet találati pontosságunkra. Itt is igaz tehát az energia minimalizálásának elve, miszerint a lehető legkisebb izommunka befektetésével álljunk, és tartsuk a légpuskát!
Ha a légpuskánk állítható pofadékos, állítsuk be magunknak a legkényelmesebb magasságba. Ha nem állítható, akkor fejtartásunkat kell úgy igazítani, hogy az a lehető legkényelmesebb módon támaszkodjon a tusára. Ha megtaláltuk a kényelmes fejtartást, jegyezzük meg jól a paramétereit/ távolság a hátsó irányzéktól, mennyire hajol rá arcunk a tusára stb./,mert minden lövés előtt, amikor újra célzáshoz készülünk, a megváltozott „nézőpont” miatt máshová célozhatunk, mint eddig. Erről bővebben majd a Célzás fejezetben.
Ha sikerült begyakorolnunk egy minden tekintetben kényelmes, optimális pozíciót, kezdődhet a célba lövés!
A célzás
- A célzás során az ún. lőelemeket rendezzük össze a megfelelő lőképpé.
Az egyik elem a célzó szemünk. A többi elem: hátsó irányzék, első irányzék, és a céltábla megfelelő pontja.
- Nyílt irányzékos célzásnál a hátsó irányzék célzó eleme egy téglalap, aminek a közepébe egy kis szintén téglalap alakú-nútot martak.
- Az első irányzék célzó eleme egy vízszintes tetejű, hengeres vagy lapos tüske, ami úgy van méretezve, hogy a hátsó irányzék vágatán átnézve ne töltse ki oldalirányban a vágat képét, mindkét oldalon maradjon egy kis rés.
- Célzásnál arra kell törekedni, hogy ( feltételezve, hogy a légfegyverünk egy adott távolságra, és egy adott lőlap típusra van belőve! ) az első irányzék céltüskéje a hátsó irányzék résének tetejével álljon síkban, és mindkét oldalán egyforma rést lássunk. Csak így tudjuk a magasság és oldal irányú célzásunkat kontrollálni! Ha ettől eltérünk, máshová csapódnak be a lövéseink, mint szeretnénk. Mivel a légpuska célzó vonalának hossza ( első és hátsó irányzék közötti távolság ) 350-480 mm, típustól függően, itt egy minimális szögeltérés is több cm-es találati hibát okozhat 10 m-es távolságon.
 
-A légpuskát több módon is belőhetjük: pontlövőre, amikor is oda célzunk, ahová lőni akarunk, vagy a céltábla külső fekete körének az aljára.
Ez utóbbi lőlapra lövés esetén a legjobb megoldás. A szemünk élessége nem vetekszik a saséval, erősen korlátozott kapacitású. Ezért minden apró trükk jól jöhet a célzásnál segítségként. Jelen esetben a szem kontraszt érzékenységét használhatjuk ki.
Mivel a céltábla belső körei feketék, az első és hátsó irányzék elemei is azok ( kivétel a TruGlo világítós irányzék ) , így a céltábla közepére célozni nagyon nehéz a kontroll hiánya miatt. Ha az előző ábrán látható módon célzunk, akkor az irányzékok feketéje és a céltáblánk cél feketéje közötti hajszálvékonyan kilátszó fehér céltábla már nagyon jó kontrasztot ad!
-Mivel a céltábla messze van a szemünktől, az irányzékok meg jóval közelebb, így
nem tudunk mind a kettőre élesen fókuszálni. Ezért az a jó megoldás, ha az irányzékot látjuk élesebben, és a célt kissé homályosan. A „kontrasztos”célzásnak köszönhetően ez nem fog problémát jelenteni a találati pontosságnál.
- A nem célzó szemünket ne csukjuk le. Egy kis gyakorlással elérhetjük, hogy csak a célzó szemünkre koncentráljunk, avval „lássunk” csak. Ha ez még nem megy, egy baseball sapka pereme alá dugott, és a szemünk elé eresztett papírcsík segítségével egyszerűen takarjuk ki a látómezőt! Sokkal eredményesebb így célozni, mint görcsösen összeszorított szemhéjjal!
Az elsütés
- Ahány légfegyver típus, annyiféle elsütési szerkezetű megoldás létezik. Még adott típuson belül is lehetnek kisebb-nagyobb eltérések, ezért itt sem lehet egyetemes kinyilatkoztatást tenni. Egy alap azonban van, ami minden szerkezetre igaz, vagy elvárható, hogy legyen: éreznünk kell, hogy lövésnél-az elsütő billentyű húzása közben- hol van az a pont, amikor a lövés bekövetkezik! Ennek hiányában egy adott szinttől pontosabban nem fogunk tudni lőni.
- Lövésnél a következő alapokra illik odafigyelni: az elsütésben lehetőleg csak a mutató ujjunk izmai vegyenek részt, az alkar és a kéz egésze ne. Az elsütő billentyű közepén feküdjön fel a mutatóujjunk utolsó ujjpercének középső része. Célzás közben, amikor már a megfelelő pont közelébe „állt” az irányzék, lassan feszítsük elő az elsütő billentyűt. Soha ne hirtelen rántsuk meg az elsütő billentyűt, amikor ráállt a célra, hanem a már előfeszítést folytatva húzzuk túl a sütési ponton.
A légzés
- Egy kis odafigyeléssel, és az eddig tanultakat a helyes légzéstechnikával kombinálva még hobbi szinten is látványosan jobb találatokat érhetünk el! A célzásnak, lövésnek ritmikája van. A versenysportolók ezt az ún. tudatos ritmuslövést másodpercre kialakítva, rengeteg edzéssel gyakorolják be, hogy szinte berögzül, és nem kell tudatosan odafigyelni rá. Az otthoni örömlövészkedéshez ez aránytalanul nagy munkával járna, ezért elég az alapokat megtanulni.
- Már a „lövöldözés” megkezdése előtt próbáljunk egy kicsit lelkileg ráhangolódni a célzásra. Próbáljunk nem gondolni a napi történésekre,legyen az jó, avagy rossz. Foglaljuk le gondolatainkat a légfegyver, a lövedékek és céltáblák előkészítésével, ez tökéletesen elég- nem kell közben mantrákat énekelni, vagy jógagyakorlatokat végezi! Amint megkezdődik a célra tartás, úgy időzítsük a lövés pillanatát, hogy az lehetőleg a harmadik kilégzés idejére essen. A harmadik belégzés után lassan fújjuk ki a levegőt/a fegyver csöve már a cél környékén áll!/addig, hogy maradjon bent egy kis tartalék. Ekkor tartsuk bent a levegőt, és van a lövés elvégzésére egy szűk 4-6 másodpercünk. Ebben a szűk intervallumban, amint a cél elemek megfelelően összeálltak, a már előfeszített elsütő billentyűt túl húzzuk a sütésponton, és lövés! Ekkor,- még mindig a célra tartva- fújjuk ki a maradék levegőt, lélegezzünk egy mélyet, és engedjük le a légpuskát a célról. Így elkerülhetjük azt a berögzülést, hogy a lövés pillanatában már elkapjuk a fegyverünket a célról, esetleg még a lövés teljes befejezése előtt! Ha nem sikerül fegyverünket a megfelelő pozícióba hozni ez alatt a pár másodperc alatt, akkor jöhet az „átstartolás”, a légzési-célzási folyamat megismétlése. Sem a tüdőkapacitásunk, sem az izmaink statikus ereje nem elég ahhoz, hogy a célzás idejét jelentősen kitoljuk, főleg nem egy hosszabb időre tervezett lövészkedés végéig! Izmaink a sok-sok lövés alatt indokolatlanul elfáradnak, az egyes lövések alatt pedig beremeghetnek a túl hosszú célra tartáskor. A túl sokáig visszatartott levegő miatt pedig oxigénhiányos állapot lép fel, ezért látásunk jelentősen leromlik, elfeketül, karikák, fénypontok villannak fel előttünk stb. Ilyenkor sokszor csak „eldobja”az ember a lövést, mert a légzési reflex egy nagyon erős ösztön!
Még egy apró trükk a végére: 1-1 sorozatot úgy lőjünk végig, hogy alapállásunk ne változzon meg! Készítsük kezünk ügyébe a lövedékeket egy asztalkára úgy, hogy a légpuskát ellépegetés nélkül tudjuk kényelmesen tölteni, felhúzni stb. Így a fentebb leírt, és ellenőrzött beállásunk ugyanaz marad végig, nem változik meg minden egyes lövés alkalmával.
Összehasonlításképp a légpisztoly, a nyílt irányzékú légpuska, és a zárt irányzékú légpuska lőlap méreteinek összehasonlítása. 2010-től a légfegyveres versenyeken már nyílt irányzékkal is csak a zárt irányzékos lőlapra lehet lőni!
|
